Normális körülmények között a kártevők nem jelentenek túl nagy veszélyt a cserepes növények számára. A megfelelően gondozott, jó földben tartott, rendszeresen trágyázott növények többnyire szépek, ellenállóak és csak ritkán betegszenek meg.
Ennek ellenére ezeken a növényeken is előfordulhatnak kártevők. Ilyenkor a lehető leggyorsabban be kell avatkoznunk.
A vékony levelű növények különösen érzékenyek. A legtöbbször a vékony levelű növényeket támadják meg a kártevők, mint például a hibiszkuszt, a cineráliát. Ezek a növények azért olyan érzékenyek, mert a kártevők a növényi nedvek utáni kutatás során könnyen behatolnak a vékony felhámba.
A vastag levelű növények sokkal ellenállóbbak. A gumifa, a peperomia, a kaktuszok, más vastag levelű növényekhez hasonlóan, nem esnek könnyen kártevők áldozatául. Ennek ellenére ezek a növények sem védettek a gyapjú és pajzstetvek, a tripszek és egyéb kártevőkkel szemben. A kártevőket minden esetre könnyebb észrevenni a vastag levelű növényeken. A vékony levelek gyakran összegöndörödnek és eltakarják a rovarokat. Ha korábban felfedezzük a kártevőket, könnyebb a harc ellenük.
Kezeljük a növényeket minél előbb!
Számos esetben a kártevőket már megjelenésükkor tökéletesen el tudjuk távolítani. Ilyenkor elég olyan egyszerű eszközöket alkalmazni, mint például egy alapos langyos vizes zuhanyozás.
Egyes kártevők bizonyos időszakokban tűnnek fel. A tavaszi és nyári hónapokban gyakrabban jelennek meg, mivel a melegben gyorsan fejlődnek
A levéltetű már egyhetes korában tud szaporodni, és képes arra, hogy egy hónapon át minden nap körülbelül tíz utódot hozzon a világra.
Egyszerű házi szerek
A kártevők felfedezése után sok esetben elegendő az egész növényt a kádban langyos vízzel alaposan lezuhanyozni. A tíz százalékos, tejet vagy olajat tartalmazó vizes permetlével még ennél is jobb hatást érhetünk el. Mindkettőtől fényes lesz a levél.
Fertőzés elleni védelem esetében a beteg növényt azonnal ki kell venni az ablakpárkányról, és el kell különíteni, mielőtt még a többi növényt megfertőzi. Az új helyen kell megkezdenünk a betegség elleni harcot.
Biológiai módszerek
A profi paradicsom és uborkatermesztők már évek óta biológiai módszerekkel küzdenek a melegházi kártevők ellen. Egy ideje magánszemélyek is felhasználhatják a kártékony rovarok elleni küzdelem a formáját, amely jó eredményeket mutat.
Különböző cégek ugyanis „ellenrovarokat” kezdtek tenyészteni nagy mennyiségben, személyes használatra. Egyetlen szobanövény esetében ez a módszer túl költséges, de a télikertekben és melegházakban kifizetődő. A biológia módszer lényege, hogy a kártevőket természetes ellenségeik győzik le.
A legjobb eredményt akkor érjük el, ha az ellenségeket nyolc naponként helyezzük „lesre”. A haszonrovarok ugyanis elpusztulnak, ha nincsenek kártevők – azaz nincs táplálék.
A következő kártevők ellen tudunk biológiai módszerrel védekezni:
– levéltetű ellen – gubacslegyekkel
– takácsatka ellen – rablóatkával
– liszttetű vagy fehér légy ellen – fürkészdarázzsal.
Fehér legyek
Régen elterjedt volt, ma már nem túl gyakori. A szárnyas pajzstetű fehér szárnyú légyre hasonlít. Innen kapta a nevét is. Gyakran megtámadja a fuksziát, a muskátlit, a mikulásvirágot, a hibiszkuszt és a vízi floxot. A tetveket azonnal meg kell semmisíteni.
A legyek és lárváik kiszívják a nedvességet a levelekből, amelyek aztán elfonnyadnak és elszáradnak. A rovarok ragacsos ürülékkel, a „mézharmattal” bepiszkítják a leveleket is.
Fontos, hogy már az első kártevő ellen is megkezdjük a védekezést, hiszen könnyebb felvenni a harcot az olyan ellenséggel, amelyet korán észreveszünk, mint amelyik már beásta magát állásaiba.
