olla öntözés

Használj ollát, agyagedényt csepegtető öntözéshez!

Egyre népszerűbbek hazánkban is azok az öntözési megoldások, amelyek egyrészt a vizet legoptimálisabb módon a növények gyökeréhez juttatják, ahol közvetlenül felvehetővé válik, másrészt környezettudatos módon a lehető legtakarékosabban bánik az egyre fogyó vízkészleteinkkel.

Mi az az olla?

Az olla szó latin vagy spanyol eredetű, melyet a hasas, mázatlan agyagedények megnevezésére használtak eleink. Az ollák használata a régmúltra nyúlik vissza, hiszen már az ókori rómaiak is használták, ebben az időben persze még elsősorban főzési célokra, leveseket, más húsételeket készítettek bennük. Később a rómaiaktól a kelták is átvették, akiknél ezek az agyagedények a földművelés istenének lett a szimbóluma. Ezt követően világszerte sok helyen elterjedt, a középkorban egy igen kedvelt spanyol étel, a spanyol babgulyást készítették benne előszeretettel. Az amerikai kontinens meghódítása után a spanyoloktól az új világrészre is átkerült, ahol az indiánok is gyorsan magukévá tették, és használata népszerűségre tett szert náluk is.

A főzés mellett ugyanakkor hamar rájöttek a földműveléssel foglalkozó népek, hogy a mázatlan agyagedények fala a pórusokon keresztül átengedi a vizet, amiatt jó szolgálatot tehet öntözésre is. Éppen ezért beásták az ollákat a földbe, közel a növények gyökeréhez, és feltöltötték vízzel. Mivel ezek az edények csak lassan bocsátották ki a vizet, ez a módszer a csepegtető öntözés tulajdonképpeni őse. Különösen nagy segítségükre volt a földműveseknek ez a módszer a rendkívül száraz vagy sivatagos területeken, ahol hiába öntözték a talaj felszínét, azt a forróság gyorsan felszárította, ám ezzel a módszerrel ott is sikerrel tudtak növényeket termeszteni. Ezeken a területeken azóta is sikerrel alkalmazzák őket. Ez a fajta öntözéses módszer azután olyannyira népszerű lett, hogy az egész világon elterjedt. Népszerűségének oka részben egyszerűségében rejlik, részben pedig abban, hogy használatával sok idő, pénz és víz takarítható meg, ugyanakkor a növényeknek pedig jobb, mert közvetlenül a gyökerekhez juttatja a vizet. Ily módon, mivel a folyamatos vízellátásuk biztosított, nem szenvednek a száraz és vizes időszakok, valamint az aszályok okozta stressztől, emiatt hosszabban és bőségesebben teremnek.

Nincs új a nap alatt: ezt a régi módszert újra egyre többen alkalmazzák nagyszerűsége és hatékonysága miatt.

Hogyan használjuk az ollát?

Az agyagedényes öntözés használata rendkívül egyszerű, ássuk be az agyagedényeket az öntözni kívánt növényekhez olyan közel, amennyire csak lehet, anélkül, hogy megsértenénk vele a növényt. Olyan mélyre kell ásni, hogy csak az edény szája látszódjon ki a talajból. Ezt követően töltsük fel az edényt vízzel, és zárjuk le a száját a párolgás elkerülése és a szúnyoglárvák megtelepedésének elkerülése érdekében. Az agyagcserép apró pórusain lassan elkezd szivárogni a víz közvetlenül a növény gyökereihez, amely így könnyedén fel tudja venni. Szárazabb, aszályosabb napokon a szivárgás gyorsabb, ilyenkor naponta újra kell töltenünk az edényt, esősebb, nedvesebb napokon lassabban szivárog ki a víz az edényből, ilyenkor elég lehet négy-ötnaponta újratölteni az edényeket. Emiatt rendkívül víztakarékos és hatékony a módszer.

Természetesen az újratöltés időtávja függ az edény méretétől, hogy milyen talajjal rendelkezünk, mennyire vízigényes növényeket öntözünk e módszerrel. Az állandóan nedves talajban a gyökerek óriási fejlődésnek indulnak, amiatt megnő a növény tápanyagfelvétele, és több nedvességhez is jut a növény. További előnye az állandó vízellátásnak, hogy több és jobb minőségű termést szüretelhetünk, az arra hajlamos növényeknél kevesebb keserűanyag termelődik és a termések repedése is kevésbé valószínű (pl. paradicsom, dinnye). A száraz talajfelszín miatt kevesebb kártevőre és megbetegedésre kell számítanunk, és a gyomok is kevésbé szaporodnak el. A víz közvetlenül a növényt táplálja, nem pedig elszivárog a talajban felhasználatlanul, pazarló módon.

Milyen növényeknél alkalmazható sikerrel az olla?

Alapvetően minden növénynél jó szolgálatot tesz, de leginkább nagy hatékonysággal alkalmazható a paprika- és paradicsom termesztésénél, a levélzöldségeknél , a tökféléknél.

Az olla-edények alkalmazásának praktikái

olla

Érdemes tudnunk, hogy egy kb. 2 l űrtartalmú olla nagyjából egy négyzetméternyi területet képes vízzel ellátni, vagyis úgy számoljunk, hogy négyzetméterenként 1 edény szükségeltetik. Ha nagyobb, 6-7 literes edényeket alkalmazunk, azok kb. két négyzetméteres területet képesek vízzel feltölteni.

Az ollák alkalmazhatók kiskertekben, legjobban talán magaságyásban tudjuk kihasználni az előnyeiket.

Ne feledkezzünk meg az edények utántöltéséről! Ha nagyobb a szárazság, ellenőrizzük őket gyakrabban. Idővel majd kitapasztaljuk, hogy milyen időjárás mellett hány napig bírják feltöltés nélkül.

Ha tápoldatozni szeretnénk a növényt, csak keverjük a tápoldatot az edény vizéhez.

Az ollákat azelőtt ássuk bele a talajba, mielőtt elvetnénk a magokat és elültetnénk a palántákat. Amíg a magok nem keltek ki és nem gyökeresedtek jól be a növények, addig mindenképpen szükség lesz a felszíni öntözésre is, hiszen a magok sekélyen gyökereznek, emiatt könnyen kiszáradhatnak a talajfelszín kiszáradása miatt vagy ki sem kelnek a magok.

Agyagos földben az ollák kevésbé hatékonyan alkalmazhatók.

Különösen jó megoldás ollát alkalmazni akkor, ha hosszabb időre elutazunk vagy nyaralni készülünk.

Ahogy télire fordul az időjárás az agyagedényeket ki kell ásni a talajból és fagymentes helyre vinni, különben télen szétfagynak!

Az agyagedényeket ne helyezzük nagy fák közelébe, mert a fa gyökerei tönkretehetik az edényünket.

Készíthetünk ollá-t házilag is!

Ha érzünk magunkban egy kis kreativitás és vállalkozó kedvet a kísérletezgetésre, akkor készítsünk ollá-t házilag, saját kezűleg! Legolcsóbb formája, ha agyagcserepeket használunk, kettőt szájukkal egymásnak összefordítunk és összeragasztjuk őket. Az alsónak a kifolyónyílását el kell dugaszolnunk (pl. parafadugóval) vagy le kell ragasztanunk. A felső cserép kifolyónyílásán fogjuk feltölteni az „ollánkat”, amit azután lefedünk.

Ha több ilyen összefordított öntözőalkalmatosságot készítesz, akkor ezeket össze is építheted, így egyszerűbb lesz az utántöltés. A kb. 1 méterre leásott cserepek nyílásaiba T elágazásokat teszünk, majd ezt öntözőcsővel összeillesztjük.

Total
3
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk
astilbe

A kerti tollbuga jellemzői, igényei, gondozása, szaporítása, kártevői és betegségei

Következő cikk
nyíllevél

A nyíllevél jellemzői, gondozása, igényei, szaporítása és kártevői

Kapcsolódó cikkek