A friss levélzöldségek a kertünkben mindig „kéznél” vannak, nem kerül fáradtságba művelésük. Ugyanakkor el sem hanyagolhatóak. Egyszerű ételek készíthetők belőlük, frissen is, de télen a fagyasztószekrényből kiemelve is kiválóan alkalmasak fogyasztásra vitaminforrásnak.
Vérszegénység ellen kiváló
A spenót egy rendkívüli vitaminokban, ásványi anyagokban igen gazdag zöldség fajta. A többiek közül nagyon magas vastartalmával tűnik ki, jellegzetes kesernyés íze miatt, azonban a gyerekek étrendjükbe beiktatva nem igazán kedvelik.
A spenót nagyon érzékeny a nitrogén tartalmú adalékanyagok túladagolására, ezért ezeket óvatosan adagoljuk. Sűrűre nem kell vetni, mivel ritkítás során nem ültethető át. Nem kedveli a száraz talajt, száraz földbe hamar kihozza magvait. A spenót egyéves lágyszárú növény, virágai nagyobb részt kétlakiak, termése gömbölyű makkocska. Nagyon jó hidegtűrő növény már fagypont felett néhány fokkal megindul. Alapjában véve a spenót számára a legjobb feltételeket a biológiai módszerekkel művelt kert tudja legjobban biztosítani.
Tavaszi és nyári fajták vannak forgalomban, tenyészideje rövid, nem kell neki két hónap és már szedhetjük. Frissen, folyamatosan addig szedjük, amíg levelei zsengék. Mivel fagyasztásra is alkalmas, egész évben biztosítja a családnak a vastartalmú ásványi anyag utánpótlását.
Jellegzetes illatával riasztja a kártevőket, azonban vigyázzunk, hogy cékla mellé ne kerüljön kertünkbe. Jó szomszédja a paradicsom, a káposzta, a burgonya. A vegyes növénykultúrában különös szerepe van, mivel gyökere glikozodokat tartalmaz, amelyeknek a talajban kell maradniuk, hiszen a sejtfal tápanyagfelvevő képességét segítik elő, ezért sohase szedjük ki a talajból, mert elősegíti a talaj érését. Ráadásul a feleslegessé váló spenót levél kiválóan alkalmas talajtakarónak is.
Tegyünk növénydekorációt az asztalra
Díszítsük tányérunkat kerti libatoppal. Ez a zöldség egy réges-régi növényfajta. Valamikor spenótként használták, de mivel nem egy ízletes növényfajta, ezért inkább dekorációnak szoktuk alkalmazni. Ugyanis a le nem levelezett növényen a szamócára hasonlító termések fejlődnek, de ezek nem különösen ízletesek.
A vitaminban bővelkedő mángold zöldségnek két változatát ismerjük, egyik a levél mángold a másik a bordás mángold.
Vetési ideje áprilisra tehető, ami júliusig is elhúzódhat. A késői vetést telelhetjük is, de akkor lombtakaróról kell gondoskodnunk. Azért, hogy bőségesen megajándékozzon bennünket leveleivel, megfelelő mennyiségű légnedvességre is szüksége van.
Ezt a zöldség fajtát is szinte egész nyáron át szedhetjük, csak a közepére kell vigyázni, hogy megmaradjon, mert onnan tud újra és újra megújulni.
Felhasználási mód
Mindkét mángold fajtát másképpen használjuk. A levél mángold felhasználása hasonlóképpen történik a spenótéhoz, a bordás mángold esetében hasonlóan járunk el, mint a spárga elkészítésénél.
Végül megemlítünk még egy igénytelen köztes növényt, a labodát. Ezt a növényfajtát célszerű szegélynek, vagy hézagkitöltőnek használni.
Tipikusan nagyanyánk kertjéből maradt ránk ez a nyári spenótfajta.
Művelése egyszerűbb az összes többi spenóténál, egyébként úgy műveljük, mint az összes többi spenótot. Már elvethetjük januárban, ha elég napsütés társul az év első hónapjához.
Hagyhatunk belőle saját magunknak vetőmagnak, mert viszonylag hamar fölmagzik. Amikor eléri a húsz centiméteres magasságot már vághatjuk is és használhatjuk ugyanúgy mint a spenótot.
Régi szerszámok
Nagyanyáink kertjében is megtalálhatóak voltak azok a kerti eszközök, amelyeket manapság használunk. Az ásó, a kapa, a talicska ősi szerszámok, amelyek több ezer éve használatban vannak.
Bár a kertművelés ezekkel is kiválóan elvégezhető, érdemes néhány új kerti szerszámot is beszereznünk. Ezek közül az ásóvilla érdemel kiemelt figyelmet, amelyet itthon alig ismernek, de nagyon fontos újítás. ez akkor kap szerepet, amikor a talajt szeretnénk lazítani és levegőztetni, de nem szeretnénk felásni, mivel az káros lehet a talajéletre.
A régi szerszámok közül az utalló érdemel említést, amit ma már kevesen ismernek. Ez egy nagy gereblyére emlékeztető eszköz, három foggal, és amelyet arra használtak, hogy a sorokat kijelöljék, például a dohányföldön, vagy burgonyavetésekor. Ha nagyobb kertünk van, ezt akár mi is elkészíthetjük és sok időt megspórolhat számunkra.