Talán nincs is olyan év, amikor egy-egy kertészeti fórumon ne jelenne meg az a kérdés, hogy mi a baja a fámnak, amikor csupán zuzmók figyelhetők meg rajta. De mik is azok a zuzmók, ártanak-e a fáknak, növényeknek? Szinte minden kertben megtalálhatók, mégis alig-alig tudunk róluk valamit.
Mi a zuzmó? Ártalmas? Növény egyáltalán?
Még azok is keveset tudnak a zuzmókról, akik rendszeresen kertészkednek, egy átlagkertész pedig talán még kevesebbet. Pedig ezek az apró kis csodák velünk élnek, ám olyan jelentéktelenek, hogy alig vesszük őket észre a mindennapok során. Még az sem biztos, hogy növényekről van szó, nem véletlen tehát, hogy sokan aggódnak a jelenlétük miatt. De vajon valóban kell aggódnunk miattuk?
A zuzmók úgy születnek, hogy több, önmagában is életképes faj összekapcsolódik, és közös életet kezd. Ezek a fajok egymástól igen távol álló lények rendszertanilag: hiszen gombák és algák együttéléséből alakulnak ki. Az együttélés során aztán egymást segítik, hogy életképességük megmaradjon: az algák felelősek a fotoszintézisért, ők adják a színtesteket, a gombák pedig felveszik az élethez szükséges vizet és ásványi sókat gombafonalaik segítségével. Vagyis ily módon létrejön egy mindkét fél számára igen előnyös üzlet, ha tudományos nyelven szeretnénk leírni: szimbiózis, hiszen a gombák a felvett nyersanyagok egy részét átadják az algáknak, moszatoknak, akik abból a napfény segítségével szerves anyagot állítanak elő belőlük, aminek szintén egy részét visszajuttatják a gombáknak. Egy igazi win-win szituáció.
A gombák általában valamiféle tömlősgombák, amelyekre az jellemző, hogy spóratokjaik tömlő alakúak, a moszatok pedig zöldmoszatok vagy kékbaktériumok.
Ez a harmonikus együttélés olyannyira sikeresnek bizonyult az évszázadok folyamán, hogy ezek a kis „lények” a sarkvidékektől kezdve a legszélsőségesebb helyeken is képesek megélni, még olyan helyeken is, ahol elvileg nem szabadna túlélniük: a sivatagban, a sarkvidékeken vagy a trópusokon is vígan eléldegélnek. Mint ahogy nálunk is a mérsékelt éghajlaton. Előfordulnak sziklafalakon, a fák kérgén, de akár a levelükön is, betonon vagy fémfelületeken is. Télen talán feltűnőbb a jelenlétük, hiszen ilyenkor jobban észrevehetőek a fák ágain. Ez az időszak különösen is kedvez nekik, hoszen ilyenkor jóval több fényhez jutnak, mint nyáron, az alacsony hőmérsékletet is szeretik, sőt a párásságot sem vetik meg! Egész testükön keresztül veszik fel a tápanyagokat, hiszen gyökereik nincsenek, ám ennek köszönhetően csupán nagyon lassan képesek növekedni, évente alig 1-2 mm-t!
Többféle színanyagot tartalmazhatnak, így megjelenhetnek sárga, zöldes, szürkés, vöröses, barnás, fehér vagy kékes árnyalatokban is. Ha közelebbről megvizsgáljuk őket, akkor egészen különleges világba cseppenhetünk és elámulhatunk különös szépségüktől.
Alakjukat a felépítő gombafaj határozza meg, mely alapján lehetnek bokros zuzmók, lombos vagy leveles zuzmók, kéreg zuzmók, szakáll zuzmók vagy kocsonyás zuzmók.
Szaporodásukat tekintve pusztán ivartalanul képesek szaporodni, hiszen két külön fajról van szó, ez leginkább egy-egy darabjuk leszakadásával és máshol történő megtelepedésével történik.
A zuzmók és a növényvédelem
Bármennyire is úgy tűnik, hogy a zuzmók megtelepedése káros hatással van a fáinkra, egyáltalán nem az. Bár gombáknak tűnnek, hasonlítanak azokra a káros gombafajokra, amelyek különféle bevonatokat képeznek a növényeken, mint például a penészgombák, ennek ellenére teljesen ártalmatlanok! Nem vesznek el tápanyagokat a növényektől (hiszen azokat a levegőből nyerik), nem kártevők, nem terjesztenek semmiféle betegséget.
Sőt! Egyfajta jelzőnövények ők: olyan helyen telepszenek meg, ahol tiszta és párás a levegő, vagyis nemhogy bántanunk és eltávolítanunk kellene őket, hanem épp ellenkezőleg: örülni a jelenlétüknek! Ugyanis még a legextrémebb körülményeket is képesek elviselni, ám a légszennyező anyagok jelenlétét, különösen a kén-dioxidot nem viselik el. Éppen ezen tulajdonságuk miatt indikátorfajoknak is nevezik őket.
Egyetlen esetben jelenthetnek problémát: olyan helyeken, ahol nagyon páradús a levegő, képesek nagyobbra megnőni a megszokottnál, és ha egy öregedő, korhadt fára telepszenek meg, ott súlyuk idővel tetemessé válhat, emiatt képesek törésveszélyt okozni. Ebben az egy esetben érdemes őket eltávolítani a fák kérgéről, ezt megtehetjük drótkefével vagy kéregkaparóval. Minden más esetben csak örüljünk a jelenlétüknek!
Néhány érdekesség a zuzmókról:
- A rénszarvasok téli táplálkozásának fő forrását jelentik a zuzmók
- mivel zuzmósavat termelnek, ami lehet antibakteriális hatású, ezért a gyógyászatban baktériumölő szerek elkészítéséhez is használják őket
- régen festékeket is készítettek belőlük, egyik fajtájukból nyerték a franciabíbort, amellyel selymet, gyapjút festettek pirosra, ám sajnos a fény hatására elveszítette a színét.
- van egy fajta zuzmó, ami emberi fogyasztásra is alkalmas: a mannazuzmó (a Bibliában mint manna jelenik meg).
