A kecskerágók családját, mely a trópusokon terjedt el, körülbelül nyolcszázötven faj gazdagítja. A fajok többsége Kelet-Ázsiában őshonos, azonban néhány faj megtalálható Észak-Amerikában, Madagaszkáron és Európában is. Noha a neve azt sugallja, hogy a kecskék kedvence nem tekinthető a kecskék kedvenc csemegéjének. Dísznövényként a kertészek szívesen használják főleg a lombhullató fajokat. Szép őszi levelei és a mutatós termések emelik a növény díszítőértékét.
A kecskerágó jellemzése
A kecskerágó fajai között örökzöld és lombhullató növények is megtalálhatók. A növények lehetnek cserjék vagy kis fák. Alig észrevehető virágai zöldessárgás árnyalatúak és kis virágzatokban tömörülnek. Termései rózsaszín, vörös, vagy sárga húsos termések, amik négy-öt részből állnak. A gyümölcsevő madarak táplálkoznak a magokkal, a gyümölcsökkel , melyek sértetlenül mennek át a madarak emésztő rendszerén, úgy távoznak az ürülékkel,hogy biztosítják az újabb területek foglalását a kecskerágó fajok számára.
A kecskerágók örökzöld cserjék, melyek fél-egy méter magasak. A talajon az ágaik szétterülnek, a levelek egy-két centiméter szélesek és tojásdad alakúak. Egész évben megtarthatják sötétzöld színüket, de lehetnek mintásak, színeződhetnek ősszel.
A kecskerágó ültetése és gondozása
Mivel igazi univerzális növény, alkalmas sövény kialakítására és cserjeként is nevelhetjük. Ültethetjük utcafrontra, előkertekbe. Különösebb gondozást nem igényel. Jól érvényesül a gyengébb talajokon is, kedveli a félárnyékot. Naposabb területen, száraz éghajlat esetén rendszeresen öntözni kell egyébként közepes a vízigénye.
A kecskerágó betegségei
Egyik legnagyobb ellensége, a kecskerágó pajzstetű mely, ha megtámadja akár a növény pusztulását is eredményezheti. Az egyedülálló kecskerágó-pajzstetű annyira kicsi, hogy már csak akkor észrevehető, amikor súlyosan megkárosította a növényt. A kecskerágó pajzstetű támadását úgy vehetjük észre, hogy a leveleken sárga foltok jelennek meg, és ezek a levelek lehullnak, valamint a kisebb ágak is elpusztulnak. Ahhoz, hogy ne támadják a kecskerágót pajzstetvek, életerős növényre van szükség. Könnyebben támadnak a meggyengült száraz növényekre. Megelőzhetjük a kártételt, ha locsoljuk, gondozzuk a növényeket.
A kúszó kecskerágó (Euonymus fortunei)
Sokrétű örökzöld, mely alkalmas kisebb terek befuttatására. Aránylag erős strapabíró esztétikus dísznövény, ami már az egész világot meghódította. Nevezik még repkény kecskerágónak is. Őshazája Kína. Lassú növekedésű örökzöld, mely alacsony termetű, de képes igen magasra is futni. Némely hazai angolpark jellegű arborétumban gyakran láthatunk akár tíz méter magasba felkúszó kecskerágót is. Megfelelő támaszték hiányában egy méternél magasabbra nem nőnek. Ha magasra akarjuk futtatni, ültessük házfalak vagy tűzfalak mellé. Az alacsonyabb fajtáit dézsában is nevelhetjük, átlagos kerti talaj megfelel a növény számára. Kisebb edényben nevelve, gondoskodjunk a teleltetésről, mert télen elfagyhat.
A kúszó kecskerágó leveleinek színe a vajszínűtől a haragos moha zöldig megtalálható a kertészetekben. Jó kontrasztot alakíthatunk ki a sötét és világos változatokkal. Ültetéskor figyeljünk a szomszéd növényekre, mert ha sokkal erősebb a mellé ültetett növény könnyen elnyomhatja, mivel a kecskerágó lassan növekszik. Kedveli a párásabb levegőt és a gyengébb talajokon is szépen fejlődik. Metszésre nincs szükség, de jól tűri az alakító metszést.
