Home Díszkert Tavasz a kertekben 2020 tavaszán, a koronavírus világjárvány idején

Tetszett a cikk?

„Az Élet él és élni akar”– írja Ady Endre az Intés az őrzőkhöz című versében. Igen. A Természet örök körforgása megállíthatatlanul halad, még akkor is, amikor nekünk a Földön élő átutazóknak, olykor-olykor le kell lassítanunk vagy meg kell állnunk. Ezen a kora tavaszon sajnos nem csak a lassításnak, de a megállásnak is eljött az ideje. Mi, akik most élünk ezen a Bolygón, csak kevesen vagy egyáltalán nem éltünk világjárványt, ezért most döbbenten, félve, sokszor hitetlenkedve állunk, a kialakult helyzetet láttán. Felgyorsult világunkban nehezen akarjuk elfogadni, hogy meg kell állnunk, úgy érezzük, hogy szabad világunkban nem lehetünk szabadok. Még mindig ellene akarunk menni a Természet rendjének, le akarjuk győzni, nem akarjuk tudomásul venni gyengeségeinket.

Használjuk ki a természet által kínált lehetőségeket!

Amikor a falusi kertek nem parlagon, hanem szépen megművelve, teli gyümölcsfákkal, veteményeskerttel biztosították az ott élők éves gyümölcs és zöldség igényét, nem kellett félnie az embereknek, hogy élelem nélkül maradnak. Nem kellett naponta, hetente a bevásárló központokba járni, és félni attól, hogy mi lesz, ha egy napon nem nyitnak ki az üzletek, vagy ne adj’ isten elfogy az árukészlet. Meg volt a kenyér, mert otthon sütöttük, megvolt az alap étel a krumpli, a liszt, és az Anyáink, Nagyanyáink leleményességének köszönhetően megvolt az ételek változatossága is. Még a kis „felesleges” és el nem fogyasztott szőlőből készült egy kis bor is, Nagyapáink jóvoltából. Évente levágtunk egy nagy hízót és a hús, a zsír, a töltelékáru is biztosítva volt. Félreértés ne essék! Nem azt mondom, hogy úgy kell élnünk, mint akkor, hiszen az elmúlt, meghaladta az idő. De nem szabad elfelejtenünk, tovább kell adni gyerekeinknek, unokáinknak, még ha csak mesélés szintjén is, bízva abban, hogy fenn maradnak a régi szokások, életformák, és ha arra kényszerít bennünket az élet, félelem nélkül, meg tudjuk oldani családunk ellátását.

Műveljünk kertet!

Nem késő elkezdeni, ha még észbe kapunk, itt az ideje, hogy ássuk fel a műveletlen kertet, munkáljuk meg és kezdjük el a tavaszi magok vetését. A petrezselyem, a sárgarépa, a retek, a fejes saláta, a fokhagyma, a vöröshagyma, a zöldborsó magoknak itt az ideje, hogy a földbe kerüljenek. Otthon van a család, a gyerekek, őket is bátorítsuk, csináljuk együtt, minden kényszer nélkül, örömmel. Nevelhetünk paradicsom, paprika, káposzta, uborka palántát, mikorra a fagyok elmúlnak azok is készen várhatnak kiültetésre.

A kertművelés célt ad. A szabadban töltött idő, a kora tavaszi napfény, a kis apró növények növekedése, a gyümölcsfák virágzása, mind-mind szép és nemes, lelket gyönyörködtető örömforrás. Töltekezhet belőle felnőtt, gyermek egyaránt. Használjuk ki a felkínált lehetőséget, hiszen ott van, csak érte kell nyúlnunk! Próbáljuk ezt a veszélyes időszakot úgy átvészelni, hogy ne félelemben, aggódásban teljenek napjaink legyünk tevékenyek, bízzunk a Teremtő jóságában, hiszen csak Isten az, aki a rosszat is jóra tudja fordítani. Higgyünk, reméljünk, szeressünk! Bízzunk a jövőben!

Válasz