A kókuszpálma egy jellegzetes növénye a trópusi partvidékeknek, ami olyan növény, melynek szinte minden része valamilyen tartalmas célra felhasználható. Származási helyét Ázsia és Ausztrália között elterülő szigetcsoportról valószínűsítik. A kókuszpálma sok helyen előfordul, mivel a lehullott magok sokáig csíraképesek maradnak és az anyanövénytől akár négyezer kilométerre is kezdhetik csírázásukat ott, ahová tengeren úszva eljutnak.
A növény minden részét felhasználják a trópusi vidékeken. Az őslakosok számára az élet alapja. Fogyasztják, gyógyítanak vele, öltözködésre, de még ékszerek készítésére is hasznosítják. A kókuszpálma legyezőszerű levelei gyönyörű látványt nyújtanak és a trópusi nyaralás hangulatát idézik: tengermoraj, napsütés.
A kókuszpálma (Cocus nucifera) jellemzése
A kókuszpálma egyenes, vagy ívesen meghajló törzse gyakran a huszonöt-harminc méter magasságot is eléri. Gyökérzete nem mélyre hatoló, mégis ellen áll az erős viharoknak a járulékos gyökérzetének köszönhetően, melyek a földfelszín felett kitámasztják. Szárnyalt levelekből álló levélkoronája három-hat méter hosszúak. A kókuszpálma szobanövényként is nevelhető, jóval kisebb termettel.
A kókuszpálma (Cocus nucifera) mint szobanövény
A növény szép egzotikus dísze lehet a lakásnak, ha biztosítjuk számára a megfelelő nevelési körülményeket. Trópusi származásából adódóan melegigényes növény, fontos, hogy biztosítva legyen számára a fény, a meleg és a megfelelő páratartalom. Nyáron nyugodtan tarthatjuk szabadban, akár még napos helyen is, esetleg a déli órákban, amikor legjobban tűz a nap, lehet szüksége árnyékolásra.
A kókuszpálma vízigénye átlagos, öntözni szükség szerint kell, amikor látjuk, hogy kezd a föld alatta kiszáradni. A pangó víz nem tesz jót a növénynek. Tápanyagpótlást hetente végezzünk, a nyári időszakban, tavasztól ősz kezdetéig. Télen nincs szükség tápoldatra.
Mivel a kókuszpálma igényes a magas páratartalomra, a levegő párásításáról gondoskodjunk vízzel történő permetezéssel. Párásításra főleg a téli időszakban, fűtési szezonban van szükség. A növényt szükség szerint ültessük át, lehetőleg tavasszal, de ha azt szeretnénk, hogy sokáig megmaradjon, és szép legyen a növényünk, kétévente ültessük át. Átültetésnél ügyeljünk arra, hogy a kókuszdió kilógjon a talajból, azért, hogy a gyökereknek a cserépben legyen elég hely. A kókuszpálma a betegségekkel, kártevőkkel szemben ellenálló, nem jellemző, hogy betegségek támadnák. Esetlegesen, ha alacsony a páratartalom, vagy a körülmények nem ideálisak számára, a levél csúcsai megbarnulhatnak. Az alsó levelek időnkénti leszáradása természetes folyamat a törzsképződés szempontjából.
A kókuszpálma (Cocus nucifera) szaporítása
A növényt magról, azaz a kókuszdióról lehet szaporítani úgy, hogy a kókuszdióról a külső rostokat eltávolítjuk. A lecsupaszított gyümölcsre meleg vizet öntünk, hogy félig ellepje. Ezután tegyük meleg helyre és tartsuk melegen. Körülbelül két hónap kell a csírázáshoz, mely után ellehet ültetni, oly módon, hogy a kókuszdió alsó része kerüljön az ültető közegbe. (Az ültető közeg lehetőleg kókuszrost legyen). Ültetés után tegyük a növényt meleg és világos helyre, és rendszeresen öntözzük. Ha mindent megfelelően és odaadóan csináltunk, kapunk egy szép új fiatal növényt.
Sikeresen szaporíthatunk úgy is kókuszpálmát, hogy a kertészeti centrumokban kapható előcsíráztatott anyanövényt megvesszük és elültetjük.
