A szőlő egyik leggyakoribb kártevői a rovarkártevők, melyek között vannak azok, amik az ország területén régóta károsítanak és vannak az utóbbi években megjelent invazív fajok. Sajnos ezeket a fajokat az ország területén egyre több helyen mutatták ki. A szőlő rovarkártevői elleni védekezés nem kis feladat, komoly kihívás elé állítja a szőlő termesztőket. A kártevők és kórokozók elleni védekezés sikere nagymértékben befolyásolja a termés mennyiségét, minőségét. A szőlő rovarkártevői között megtalálhatók a : lepkék, ezen belül a szőlőmolyok, a bogarak, cserebogarak, harlekinkatica, a pajzstetvek, a szőlőgyökértetű, a kabócák, a tripszek.
A szőlőmolyok kártétele
A szőlőben két szőlőmoly kártevő ismert, az egyik a Tarka szőlőmoly (Lobesia botrana), a másik a Nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella). Mindkét kártevő a szőlő generatív részeit károsítja, a tarka szőlőmoly a szárazabb, melegebb éghajlatokat, míg a nyerges szőlőmoly a csapadékosabb, hűvösebb hegyvidéki területeken támad jobban. Tömeges szaporodásuk tíz évenként fordul elő. Védekezni ellenük az ültetvénybe kihelyezett feromoncsapdák segítségével lehet
A szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) kártétele
Tömegesen tíz-tizenkét évente szaporodik fel, a termőrészek károsítása mellett főleg a leveleket rágja. Hernyói a rügyeken apró kicsi mélyedéseket fúrnak tavasszal, majd a friss hajtásokat támadják. Védekezésképpen a kisebb szőlőskertekben törjük le a károsított rügyeket és a hernyókat pusztítsuk el. Nagyobb területen célszerű Dipel készítményt alkalmazni.
A kormospille (Theresimina ampelophaga) kártétele
Hazánk déli részén, az ország melegebb szőlővidékein károsító faj. A hernyók már kora tavasszal elkezdik a rügyek belsejét rágni. Az idősebb lárvák május-júniusban súlyos károkozást okoznak, képesek a szőlő leveleit tarrá rágni. Nappal ritkán, általában éjszaka táplálkoznak. Védekezésképpen a tőkék lemosó permetezésével elpusztíthatjuk a kormospille gubóban telelő hernyóit.
A szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) kártétele
A bogarak főbb tápnövénye a szőlő, de károsít más gyümölcsöt is. A tojásrakás idejét a szivarrá sodródott levelek jelzik. A rügykártételt megakadályozhatjuk, ha áprilisban a tőkére felmászó imágókat lerázzuk. Rügyduzzadáskor rezes lemosó kezelés alkalmazása szükséges. Kisméretű fertőzésnél lombosodás után a szivarokat szedjük össze és égessük el.
A cserebogarak kártétele
A cserebogár fajok közül a zöld (Anomala vitis) és rezes (Anomala dubia) cserebogárnak csak az imágói károsítják a szőlő leveleit. Az erdei (Melolontha hippocastani) cserebogárnak nagyobb a jelentősége, mivel nem csak a bogarak, hanem a lárvák is veszélyeztetik az ültetvényeket. Minél nagyobb egyedszámban és minél fejlettebbek, annál nagyobb kárt okoznak. Tömeges kártételüket a foltokban előpusztult, elhervadt hajtású növények jelzik. A lárvák ellen gombaölő szerekkel, a bogarak ellen fénycsapdák kihelyezésével védekezhetünk.
A harlekinkatica (Harmonia axyridis) kártétele
Ezek a ragadozó állatok sokkal több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. A sokszínű katicabogarat biológiai védekezésre használták Amerikában, a levéltetvek, pajzstetvek levélbolhák karbantartására. Az őshonos katicabogár lárváit is fogyasztják, tömegesen elszaporodva a sérült bogyókat rágják, feldolgozás során kesernyéssé teszik a bor ízét. Évente létrehoznak három-négy nemzedéket, szüretkor a szőlőfürtökbe húzódnak, csoportosan telelnek épületek belsejébe vonulva. Sajnos elpusztításukra még nem találtak megfelelő módszert.
