A frézia (Freesia) jellemzése, gondozása, szaporítása

Amikor először találkozik vele az ember, akár csokorba kötve vagy kertben illatozva, rácsodálkozik e kedves színes virágra, hiszen szinte nincs olyan szín a palettán, amelyben ne pompázna, a néhány éve még hazánkban is alig ismert növény. Kertekben ritkábban láttunk ilyen virágot, inkább csak a virágüzletek kínálataiból válogathattunk. Aztán úgy döntünk: kell ilyen a kertünkbe, ültetünk mi is  fréziát.

A frézia (Freesia) jellemzése

Mint, minden virágnak, a fréziának is „lelke” van. Egy igen érzékeny kis növény, melynek termesztése és gondozása nem számít az egyszerű feladatok közé. A növényt az ártatlanság jelképeként is említik. A frézia Dél-és Kelet Afrikában őshonos, a nősziromfélék családjába tartozó növénynemzetség tagja. Napjainkban népszerűségének és szépségének köszönhetően az egész világon dísznövényként termesztik fajaikat és hibridjeiket.

A frézia lágyszárú növény, nevét egy német orvos nevéről kapta. Egyik legillatosabb virág, a Freesia alba változata, melynek termesztése a tizenkilencedik század második felében nagy szenzációt keltett. Megtalálhatók közöttük tölcséres virágúak, és szétterülő virágúak is, többségük színe fehér vagy sárga és fürtben helyezkedik el. A frézia nemzetség mind a tizennégy faja Afrikából származik és a tavaszi időszak legkedvesebb virágai között helyezkedik el.

A növény hagymagumóból fejlődik (hasonló a kardvirágéhoz) és hosszú keskeny leveleket, valamint kevésbé elágazó szárat növeszt. Néhány levél mellet nő a féloldalas tölcsér alakú virágfüzére.

A növény levelei világoszöldek, alakjuk kard formájú és akár, harminc centiméter magasak is lehetnek. A virágkocsányok karcsúak és hasonló nagyságúak, a kocsány végén helyezkednek el a tölcsér alakú virágok fürtökbe rendeződve. A virágok színe nagyon sokféle lehet: a fehér, a sárga több változata, a rózsaszín és a piros több változata, sőt már kétszínű fréziák is vannak. A frézia illata, finom, könnyű virágillat.

A frézia (Fressia) ültetése, szaporítása

A növény hagymagumóit ültethetjük virágládába, cserépbe szobanövénynek, de kiváló dísze lehet a virágoskertünknek is. Kertbe ültetve napos helyet biztosítsunk és talajunk jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag és tápanyagokkal jól ellátott legyen. Kertbe ültetve a hagymagumókat öt-hét centiméter mélyre, hét-nyolc centiméter távolságra tegyük,  és figyeljünk arra, hogy a hagymák hegyes vége felfelé álljon. Az ültetést a tavaszi fagyok elmúlta után, tavasz közepén végezzük.

Öntözzük bőségesen a növényt, csak a virágzás elmúltával hagyjuk kiszáradni a talajt. A szárak is maradjanak, várjuk meg, hogy teljesen elszáradjon, így biztosítva a hagymagumók energia raktározását.

Hazánkban a téli fagyok előtt fel kell szedni a hagymákat, nem bírják a fagyokat. Ősszel a levelek megbarnulása és elszáradása után szedjük fel, és teleltessük száraz, hűvös helyen.

Ültető edénybe ültetve a hagymákat, amíg első hajtásai megjelennek, helyezzük árnyékos helyre és tartsuk a földjét nyirkosan. A hajtások megjelenése után is folyamatosan öntözzük, de vigyázzunk, hogy lappangó víz ne álljon alatta.

Szobanövényként a fréziát világos napos helyre helyezzük, és gondoskodjunk a megfelelő víz- és tápanyagellátásról. A frézia szobanövényként is elkápráztat bennünket illatos, tölcsér alakú virágaival.