A gyümölcsök közül az almát termesztik legnagyobb mennyiségben a világon, amelyből jelentős részt vesz ki Európa, és hazánk is, ahol a gyümölcstermesztés vezető gyümölcse az alma. Nem véletlen, hogy talán nincs is olyan ember hazánkban, aki ne szeretné ezt a vitamin- és lédús, édes vagy savanykás gyömölcsöt.
Az alma származása, jellemzői
Az alma termesztett gyümölcs, melyet a vadalmából nemesítettek ki az évszázadok során úgy, hogy ma már számtalan fajtája ismert a zöld héjútól kezdve a piros, sárga héjúakig, a gömbölyű alakúaktól a hosszúkás formákig, vagy az egészen édesektől a fanyar savanyúkig. Az almafa (Malus domestica) a rózsafélék családjába tartozik. Lombhullató fa, esetleg cserje. Termése az alma, mely gömbölyded a két végén egy-egy bemélyedéssel. Felső bemélyedéséből ered a kocsány, mellyel a fához kapcsolódik, alsó végében pedig az öt elszáradt apró csészelevél található. Viaszos héjjal rendelkezik, azon belül található a gyümölcshús, közepén pedig 5 hártyás rekeszben ülnek a magok. Virágai fehérek, még ki nem nyílt állapotukban rózsaszínek. Virágai ehetők, de csak mértékkel fogyasszuk, mert előfordulhat, hogy cianid előanyagokat tartalmaz.
Már a rómaiak is ismerték és termesztették, sőt, közel 30 fajtáját tartották számon. Bort is készítettek belőle.
Az alma termeszthető házi és gyümölcskerti körülmények között is. Ma már a kisebb kertekbe oszlopos változatokat is választhatunk.
Az almafa igényei
Az almafa alapvetően nem túl igényes fajta, hazánkban bárhol termeszthető, hiszen csak -20 C fok alatt érheti fagykár (az idősebb példányokat, a fiatalabb még sérülékenyebbek). Kedveli a kiegyenlített hőmérsékletet, vegetációs időszakban a 18-19 C fokot. Csapadékigénye viszonylag magas, legideálisabb számára, ha évi 6-800 mm csapadék esik, melynek több mint a felét a vegetációs időszakban kívánja. Ezek miatt a nem túl magas igényei miatt széles területen elterjedt a Földön, szinte a világ bármely részén termeszthető (a szélsőséges helyeket kivéve).
Az almafa ültetése és gondozása
Ha új almafát telepítünk a kertünkbe, válasszunk számára napos és világos helyet. Talajban nem válogatós, de jobban fejlődik a jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, semleges vagy enyhén savanyú talajokon. Mivel – ahogy említettük – , vízigénye magas, ezért a bőséges termés eléréséhez öntözni szükséges, főleg a vegetációs időszakban.
Ültetéskor választhatunk a szabadgyökerű és a konténeres csemeték között. A különbség a kettő között, hogy a konténeres növényeket az év bármely szakaszában elültethetjük (kivéve, amikor fagyos a talaj), míg a szabadgyökerű fákat csak késő ősszel vagy kora tavasszal. A szabadgyökerű fák esetében, a vásárlás után azonnal lássunk neki az ültetésnek, ha ezt nem tudjuk elvégezni, akkor a fát állítsuk egy vízzel teli vödörbe. Ültetés előtt nem szükséges a gyökereket visszametszeni, csak a törött vagy elhalt gyökereket távolítsuk el.
Ássuk ki az ültetőgödröt, melynek ideális nagysága kb. kétszerese a fa gyökérzetének. A gödörbe szórjunk érett szerves trágyát vagy komposztot, melyet keverjünk össze némi földdel. Állítsuk bele a gödörbe a csemetét, arra kell ügyelnünk, hogy az oltás (szemzés) helye mindig a földfelszín fölé kerüljön. Temessük be a földdel, majd alaposan öntözzük be a csemetét! Akár ősszel vagy tavasszal ültettük el a csemeténket, öntözzük rendszeresen.
Az almafát tavasszal szükséges metszeni, illetve a növényvédelemről is gondoskodnunk kell, mivel viszonylag sok kártevője és betegsége ismeretes.
Az almafa kártevői és betegségei
Az alma kártevői közül a leggyakoribbak a kis farontólepkék, melyeknek az alma a legfontosabb tápnövénye. A farontólepkékről már írtunk egy korábbi cikkünkben. Az alma legnagyobb kárt okozó kártevője az almamoly, mely mindenhol előfordul. A fatörzs védett részein telel át, és egy szezon alatt akár három nemzedéket is felnevel.
Jellemző még a kaliforniai pajzstetű, mely nem csak az almákat károsítja. Az almalevéltetű is jelentős kártételeket tud okozni, ha nem védekezünk ellene.
A betegségek közül az egyik leggyakoribb a tűzelhalásos betegség, mely bakteriális eredetű, a csapadékos időjárás kifejezetten kedvez neki. Legkönnyebben a hajtások végének elszáradásáról, tűzelhalásáról ismerhető fel. Gyakori az almalisztharmat is, mely egy gombás betegség, jelentős kártételeket okoz, főleg a meleg, száraz időszakban. Előfordulhat még az alma varasodását okozó ventúriás varasodás, mely már a termésképződéskor megjelenhet és a terméskezdeményeket is károsítja. Nagy károkat okoz a monília is, mely a terméseket károsítja, termésrothadást okoz.
Az alma jótékony hatása és felhasználása
Az alma rendkívül gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Magas a C-vitamin tartalma (mely az érés előrehaladtával egyre csökken), B- és A-vitamin tartalma, emellett tartalmaz kalciumot, vasat, foszfort, káliumot, nátriumot, magnéziumot, nyomelemeket. B-vitamin tartalmának köszönhetően kiváló emésztésserkentő, segíti a tápanyagok felszívódását. Tartalmaz pektint, ami kitűnő zselésítő anyag, héja pedig cellulózt, mely tisztítja a beleket. Ismert mondás: „Napi egy alma, az orvost távoltartja”.
Az alma talán a legsokoldalúbban felhasználható növény az ételeinkben, emellett fogyasztható nyersen is (legjobb, ha így fogyasztjuk). Frissen, nyersen tehetjük salátákba, főzve készíthetünk belőle kompótot, leveseket, almaszószt, elrakhatjuk befőttként, tehetjük lekvárokba. Süthetünk vele süteményt, akár fahéjjal ízesítve. Pépesíthetjük a kisgyermekek számára, és préselhetünk belőle almalevet is. Alkalmas bor és pálinka készítésére is, sőt aszalva is kitűnő vitaminforrás, és jól tárolható.
