Általában kertünk problémás helyeinek számítanak azok a sarkok, fák árnyékolta helyek, amelyek gyakorlatilag a nap egészében sötétben vannak, és nem vagy csak alig éri őket a napfény. Jó, ha tudjuk, hogy ezeken a helyeken is ki lehet alakítani ágyásokat, vagy fák alá is lehet ültetni növényeket, amelyek mutatósak és jól is érzik magukat az ilyen sötétebb, mostohább körülmények között.
Egyik korábbi cikkünkben már összeszedtünk pár növényt ezek közül, érdemes azt a cikket is elolvasni, és e két bejegyzésünket együtt kezelni. (Jelen cikkünkben nem térünk ki a növények bemutatására, jellemzésére, gondozási útmutatóira, de minden esetben meglinkeljük az adott növényhez tartozó cikkünket, ahol minden tudnivalót el lehet olvasni róluk)
A sötét helyek a kertben általában azok, amelyeket valami, például egy fal, egy kerítés vagy éppen egy fa beárnyékol, emiatt nem éri a napfény. Valószínűleg északra eső helyek ezek, és míg egy fal vagy kerítés árnyékolta hely lehet nedves, ha úgy kapja a csapadékot, ez a fák alatti területekre csak elvétve igaz. Mivel kell tehát számolnunk? Árnyékos, sötét helyek, amelyek még sok esetben szárazak is. Vagyis olyan növényeket kell ide keresnünk, amelyek tűrik a szárazságot (még akkor is, ha van lehetőségünk öntözni, hiszen köztudottan a fák elszívják a nedvességet) és tűrik, elviselik az árnyékot. Például vehetjük az erdőket, hogy milyen növények élnek ott az aljnövényzetben: jellemzően jól mutatnak a kora tavaszi hagymások, hiszen ekkor még nem zárt a lombozat (lombhullató erdő esetén), és az olyan növények, melyek humuszban gazdag talajt, szélvédett helyeket kedvelnek.
Növények árnyékos helyekre, fák alá
Összefoglalva tehát kezdhetjük az árnyékos ágyások beültetését kora tavaszi-tavasszal nyíló hagymásokkal: gyöngyikével, krókuszokkal, nárciszokkal, jácintokkal, tulipánnal (bár ez utóbbinak a későn nyíló típusai már problémásak lehetnek). Ezzel meg is teremtettük az árnyékos ágyásunk tavaszi vidám hangulatát. Még egy tavasszal nyíló évelő ajánlható e helyekre: a hunyorok. Elvirágzásuk után egész évben zöldek maradnak, kifejezetten bírják a lombhullatók alatti helyeket.
Adják magukat az árnyékliliomok (Hosta), amelyek főleg leveleikkel díszítenek tavasztól késő őszig, bár virágzatuk sem elhanyagolható. Kb. 800 típusa van az árnyliliomoknak az egészen kicsiktől a nagyobbra növőkig, változatos, szemet gyönyörködtető összhatást érhetünk el árnyékos helyeken velük, ha sikerül jól összeválogatni típusaikat. Az árnyliliomok tulajdonságairól és gondozásukról ebben a cikkünkben írtunk.
Jól bírják az árnyékos (ám nedves!) helyeket a páfrányok, szintén sokféle fajtájuk ismeretes, változatosan lehet őket is beültetni, légiesek, törik az ágyások egyhangúságát.
Kedves kis zöld növény a kőfali pintyő, más néven zsidószakáll, és telepíthetünk meténget is ezen ágyásokba, melynek vannak teljesen zöld és tarka levelű változatai is.
Ha a savanyú talajt tudjuk biztosítani számukra, akkor szépen mutatnak az árnyékos helyeken (és egyben színesítik is e helyeket virágjaikkal) a hortenziák, főleg a bugás és a cserjés változatok.
A háttérbe bátran ültessünk japán juhart, mely bordó leveleivel egész évben ráborul az árnyéki évelőinkre, és érdemes dérbabért is telepíteni ilyen helyekre, hiszen az örökzöld, így egész évben mutatós.
A fentieken túl, az ágyásokat színesebbé tehetjük a következő lágyszárú évelőkkel: bíbor nebáncsvirág, sásliliomok, pünkösdi rózsák, anemona (szellőrózsa) fajok, olasz kontyvirág, kerti tollbuga, szívvirág, gólyaorr, tűzeső, tüdőfüvek, japán írisz, mocsári nefelejcs, fehér szibériai írisz, madárlábú sás, nagytermetű tópartifű. Ezek mindegyike tűri az árnyékosabb helyeket, ám rendszeres öntözésükről gondoskodnunk szükséges!
